Szeifert Natália: Gyógyfűrész

végre találtam időt arra, hogy megírjak egy pár olvasónaplót, mert eddig se az ujjam épsége(nem mintha annyira rendbe jött volna, hogy tudok már gépelni) miatt nem tudtam annyira írni. Tehát Szeifert Natália könyve.....naplója....nem is tudom minek nevezzem. néha értelmező kéziszótárnak is mondhatnám, vagy magyar szinonima szótárnak, mert csak úgy csűri csavarja a szavakat, szövögeti a mondanivalóját úgy, hogy közben rímel, közben hangsúlyoz, közben pedig elragad a történet...a napló 2004. június 9.-től 2008. november 10.-ig. játszódik....a Soha----nem tudom, hogy írjam le, Soha a kétgyermekes egyedülálló anyuka aki a naplóját írja. Élettörténetek, négy év tapasztalata, életszemlélete, problémái és megoldásai...szinte néha magamra is ismertem benne, és lejegyeztem, vagy épp megjegyeztem belőle mondatokat, mert egyszerűen, néha én voltam Soha, és néha Sohásan éreztem magam, és nem tudom, hogy valójában Soha igazából mindenki.....Az olvasó számára szerintem most érkezett el az a pont, hogy őrültnek gondol, és rájön, hogy ezt a könyvet SOHA nem fogja elolvasni, de bizalommal, és rettenetesen nagy örömmel ajánlom nektek e könyvet. annak aki csalódott, annak aki felépült, annak aki az életét néha, vagy soha nem tudja hova tenni, annak aki már boldog, egyszóval mindenkinek!!! Szerintem nagyon jó könyv, néha elveszünk a szavak kuszaságában és nem értjük a dolgokat, volt, hogy én is oldalakat olvastam vissza, hogy még egyszer értelmezzem, de tanulságos és jó könyvnek tartom.
mindenkiről kiderül a végére úgy gondolom, hogy egy kicsit a Sohák csoportjába tartozunk...

"És néha azt képzelem, hogy ez jó, hogy kurvajó, hogy nem vagyok semmi, máskor meg azt, hogy rossz, hogy kurvarossz. És így tovább."

Tom Selleck varázsbajusza nyomán ajánlom mindenkinek a könyvet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Hátszöveg

„Oldalba bököm magam, hogy menjek már odébb. Jó oldalról,  jó szögben pont szíven találnám magam, de nem. Hiába az a sok anatómia.
Hogy őszinte legyek, te nem vagy teljesen morális.
Hiába, az a sok katatónia.”


Soha. Határozószó. Meghatároz legfőképp időt – illetve annak, mármint az alkalmas időnek a hiányát –, másrészt meghatároz egy embert. Egy nőt.

Vagy pont hogy az a nő határozza meg a sohát, annak az alkalmas időnek a hiányát.

Soha nem derül ki. Vagy pont hogy kiderül. Soha kiderül. Hülye mondat, mi?

Pedig kiderül. Ír naplót, internetre. Tudod, bárki elolvashatja. Bárki. Mégis, az egész valahogy szemtelenül intim. Van, hogy irreál (van, hogy ír reál), és van, hogy szürreál. Soha mindent leír maga körül, még azt is, ami nincs. Kegyesen, kegyetlenül, szenvesen, szenvtelenül. Persze, szereti a szójátékokat, de sohasem öncéllal. A szó neki nem játék, illetve nem csak az. Minden valós időben leírt naplóbejegyzés, minden többé vagy éppen kevésbé megszerkesztett mondata egy tökéletlen egész része, félreütésestül, elragadtatásostul, makulásan is. Pont úgy őszinte, ahogyan még nem gejl és már nem obszcén.

Soha semmit nem ír le csak úgy. Soha.